Pincék és présházak: hogyan olvassuk a borvidékek épületeit?
Tokaj, Hajós, Hercegkút és Mór példáin keresztül nézzük meg, mit árulnak el a pincék és présházak a helyi munkáról, tájról és közösségekről.
Egy pinceajtó előtt állva könnyű csak a borra várni. Pedig az épület elhelyezkedése, a bejárat aránya, az udvar és a környező házak kapcsolata is kérdéseket kínál. Ki dolgozott itt, hogyan jutott ide a szőlő, hol tároltak, és hol találkoztak egymással? Ezekkel a szempontokkal a pincejárás a borvidék mindennapi kultúrájának megismerésévé válhat.
Tokaj: a pincétől a tájig
Az UNESCO Tokaj világörökségi értékét a szőlőterületek, települések, gazdaságok és történeti pincehálózat összefüggő rendszerében mutatja be. A leírás boltozott és vájt pincéket is említ; a vájt terek jellemzően vulkáni kőzetekben alakultak ki. Az épület itt egy ma is működő borvidéki táj részeként értelmezhető.[1]
Látogatás előtt nézzünk rá a település térképére, majd figyeljük meg, hogyan közelítjük meg a pincét. A vezetőtől azt is kérdezzük meg, mely részek régebbiek, és melyeken változtattak a mai használat miatt. Így az eredeti szerkezetet nem keverjük össze a későbbi felújítással vagy vendégfogadó kialakítással.
Hajós: külön utcák a bornak
Hajós városának ismertetője a lakótelepüléstől elkülönülő pincefalut, löszbe vájt pincéket és fölöttük álló présházakat ír le. Az épületek történetében a vályogot és nádfedést később tégla és cserép is felváltotta. A homlokzatokon szőlőhöz és naphoz kapcsolódó díszítések is megjelennek.[2]
Itt jó megfigyelési feladat két szomszédos épület összehasonlítása. Miben egyezik a tető, a kapu vagy az ablakok rendje, és hol látszik egyéni megoldás? Egy fotópár vagy rövid vázlat segíthet észrevenni az arányokat. Az építés és az átalakítás idejét helyi ismertetővel összevetve kapcsolhatjuk az eltéréseket a történethez.
Hercegkút: a domboldal rendje
Hercegkút hivatalos oldala a Kőporosi és a Gombos-hegyi pincesorokat emeli ki. Utóbbinál négy, egymással párhuzamos sor követi a domboldalt; a pincesorok a tokaji világörökségi területhez kapcsolódnak. A települési tájékoztató a pincelátogatást a tulajdonosokkal történő egyeztetéshez köti.[3]
Először távolabbról nézzük meg a sorok ritmusát, aztán közelről egyetlen bejáratot. Milyen kapcsolatot látunk a lejtő és az ajtó helyzete között? Mielőtt belépnénk, tisztázzuk, melyik tér látogatható, lehet-e fényképezni, és hol van a csoport helye. A kívülről látható épület nem jelent automatikusan szabadon bejárható pincét.
Mór: a présház mint munkatér
A Móri Borvidék TDM a betelepülő sváb családokhoz kapcsolja a helyi présházépítés jellegzetes hagyományát. Leírásában a pince tengelyére merőleges présház, középső nagy ajtó, kétoldali ablakok, pihenőszoba és kősúlyos faprés is szerepel.[4]
Egy bemutatott régi eszköznél kérjük meg a vezetőt, hogy mesélje el egy munkanap menetét. Hová tették a szőlőt, ki kezelte a prést, és merre haladt tovább a feldolgozás? A tárgy rendeltetését akkor értjük meg igazán, ha az épületen belüli mozgással is össze tudjuk kapcsolni.
Mit vigyünk magunkkal a látogatásból?
Minden helyen keressünk egy sajátos részletet, amelyről szívesen mesélnénk másoknak. Válasszunk három megfigyelést: egyet az épületről, egyet a munkáról és egyet a helyi közösségről. Kérdezzük meg például, mely feladatokat végezték közösen, milyen alkalmakra használták a teret, és mi változott a mai működésben.
Képzeljünk el például egy tágasabb bejáratot, egy régi prést és egy közös ünnep fényképét. Ezekből három külön kérdés indulhat: hogyan mozgatták az anyagot, milyen munkát könnyített meg az eszköz, és kik használták a helyet? A látogatás értékét a kapcsolatok felismerése adja. Az épületet így munkával és emberekkel együtt tudjuk felidézni.
Források és további olvasnivaló
- 1. Tokaj történelmi borvidék kultúrtájUNESCO World Heritage Centre
- 2. PincefaluHajós Város Önkormányzata
- 3. NevezetességekHercegkút Község Önkormányzata
- 4. A Móri borvidék történeteMóri Borvidék TDM
